Háááát... kezdem azzal, hogy elaludtam :) De kiderült, hogy semmiről nem maradtam le. Az internetes Volán menetrend persze nem volt frissítve, így az a busz, amivel Kőhányáspusztára mentünk volna, jó negyed órával korábban elment, legközelebb pedig csak 11:40-kor megy arra újabb busz. Lajos papa autóval volt, vállalta, hogy több fordulóval kiviszi a gyerekeket a táborba. Hogy ne kelljen annyit fordulnia, négyen felszálltunk a várgesztesi buszra, majd onnan gyalog közelítettük meg Kőhányást. Nem bántuk meg. Gyönyörű bükkösön keresztül gyalogoltunk, felmentünk a gesztesi várhoz is - tényleg bezárt. Merthogy életveszélyes.
A kék jelzésen haladtunk, közben mindent megbámultunk - a fényeket, a gombákat, a fákat, a hangokat, és egyszer csak nem láttuk a fák oldalán a jelzéseket. Sikeresen eltévedtünk :) Elindultunk visszafele, majd embereket láttunk a távolban, kiabáltunk és rohantunk feléjük, még jó, hogy nem kaptak frászt tőlünk :) Szóval meglett az út, és sikeresen beérkeztünk a táborba, ahol már folytak az előkészületek - készült a bográcsos paprikáskrumpli. :)
folyt. köv.... :)
